1
really, φημὶ γὰρ οὖν κατανεῦσαι . . Κρονίωνα for I declare that Zeus did really promise . . , Il. 2.350, cf. Pl. Prt. 309b; τόφρα γὰρ οὖν ἑπόμεσθα . . , ὄφρʼ for we followed them up to the very point, where . . , Il. 11.754, cf. 15.232, Od. 2.123; εἰ δʼ οὖν τις ἀκτὶς ἡλίου νιν ἱστορεῖ . . ζῶντα A. Ag. 676, cf. 1042; ἐλέχθησαν λόγοι ἄπιστοι μὲν ἐνίοισι Ἑλλήνων, ἐλέχθησαν δʼ ὦν but they really were spoken, Hdt. 3.80, cf. 4.5, 6.82; Θηβαῖοι μὲν ταῦτα λέγουσι . . , Πλαταιῆς δʼ οὐχ ὁμολογοῦσι . . , ἐκ δʼ οὖν τῆς γῆς ἀνεχώρησαν at all events they did return, Th. 2.5, cf. 1.63, Pl. Prt. 315e; σωτηρίαν λεπτὴν μὲν . . , μόνην δʼ οὖν Id. Lg. 699b; so δʼ οὖν after a parenthesis; εἰ δή τις ὑμῶν οὕτως ἔχει,—οὐκ ἀξιῶ μὲν γὰρ ἔγωγε,—εἰ δʼ οὖν but if he is so, Id. Ap. 34d, cf. Hdt. 6.76, Th. 1.3; so ἀλλʼ οὖν . . γε but at all events, S. Ant. 84, Ph. 1305; ἔμπης οὖν ἐπιμεῖναι ἐς αὔριον to stay nevertheless at least till to-morrow, Od. 11.351; οὖν concessive, I grant you, τάχʼ οὖν τις ἄκων ἔσχε S. Ph. 305: in apodosi after εἰ or ἐάν, εἰ καὶ σμικρά, ἀλλʼ ὦν ἴση γε ἡ χάρις . . Hdt. 3.140, cf. 9.48, E. Ph. 498, Pl. Phd. 91b, etc.: after ἐπεί and ὡς, ἀλλʼ ἐπεὶ οὖν τὸ πρῶτον ἀνέκραγον but now that I have (emphat.) once spoken up, Od. 14.467, cf. 17.226, Il. 18.333; Τληπόλεμος δʼ, ἐπεὶ οὖν τράφʼ ἐνὶ μεγάρῳ εὐπήκτῳ, αὐτίκα . . κατέκτα when once, i.e. as soon as, he had grown up, 2.661, cf. 15.363, 16.394, al.; νεβροί, αἵ τʼ ἐπεὶ οὖν ἔκαμον . . ἑστᾶσʼ which, as soon as they are tired, stand still, 4.244; to indicate that something foreshadowed has actually occurred, ἀγορήνδε καλέσσατο λαὸν Ἀχιλλεύς . . , οἱ δʼ ἐπεὶ οὖν ἤγερθεν 1.57, cf. 3.340, al.: sts. οὖν after ἐπεί or ὡς has either no force or approaches signf. II or III, οἱ δʼ ἐπεὶ οὖν παύσαντο πόνου Od. 16.478, cf. 19.213, 251, al.; τὸν δʼ ὡς οὖν ἐνόησε Il. 3.21, al.; οὔτʼ οὖν . . , οὔτε . . or οὔτε . . , οὔτʼ οὖν . . both = neither . . nor, but preferred according as the first or second clause is to be marked by emphasis, cf. 17.20, Od. 2.200, Hdt. 9.26, with Od. 11.198 sq., S. OT 90, 271, etc.; so εἰ . . , εἴτʼ οὖν . . if . . , or if . . , E. Alc. 140; εἴτʼ οὖν, εἴτε μὴ γενήσεται whether it shall be so, or no, Id. Heracl. 149, cf. A. Ag. 491, S. El. 560; ξεῖνος αἴτʼ ὦν ἀστός, i.e. αἴτε ξ. αἴτʼ ὦν ἀ., Pi. P. 4.78; and doubled, εἴτʼ οὖν ἀληθὲς εἴτʼ οὖν ψεῦδος Pl. Ap. 34e, cf. A. Ch. 683: so also in parenth. Relat. clauses, ἢ σῖγʼ, ἀτίμως, ὥσπερ οὖν ἀπώλετο πατήρ even as, just as, ib. 96, cf. 888, E. Hipp. 1307 (v.l.); εἰ δʼ ἔστιν, ὥσπερ οὖν ἔστι, θεός if he is, as he in fact is, a god, Pl. Phdr. 242e; οὗτος μὲν οἴεταί τι εἰδέναι οὐκ εἰδώς, ἐγὼ δέ, ὥσπερ οὖν οὐκ οἶδα, οὐδὲ οἴομαι Id. Ap. 21d: for γὰρ οὖν, v. γάρ A. II.5; for μὲν οὖν, v. μέν B. II.2.