hurt, spoil ( = βλάπτω, Hsch.), ὡς ἂν μὴ κλαίουσα κατὰ χρόα καλὸν ἰάπτῃ mar her beauty, Od. 2.376, cf. 4.749; ναυτιλίην A.R. 2.875; of a spear, wound, pierce, τοῦ δʼ οὐ χρόα καλὸν ἴαψεν Q.S. 6.546; Ἔρως . . ὅς με κατασμύχων καὶ ἐς ὀστέον ἄχρις ἰάπτει Theoc. 3.17; βροτῶν, οὓς αὐτίκα γῆρας ἰάπτει AP 11.389 ( Lucill.); ἆ δειλὸς χαλεποῖς ἐνὶ πένθεσι γῆρας ἰάψει Q.S. 3.455; ἐπεὶ ἦ νύ με κῆδος ἰάπτει λευγαλέον ib. 481:— Pass., ὃς δὲ . . μελλόντων χάριν ἑὸν ἰάπτεται κέαρ B. Fr. 7.5; ἰάπτομαι ἄλγεσιν ἦτορ Mosch. 4.39; ὥς μοι περὶ θυμὸς ἰάφθη Theoc. 2.82. (Perh. cf. ἴπτομαι.)
Ad
when, with past tenses of the indic., ἐνῶρτο γέλως . . , ὡς ἴδον Il. 1.600: with opt., to express a repeated action, whenever, ὡς . . ἐς τὴν Μιλησίην ἀπίκοιτο Hdt. 1.17: rarely c. subj., to denote what happens under certain conditions, τῶν δὲ ὡς ἕκαστός οἱ μειχθῇ, διδοῖ δῶρον Id. 4.172, cf. 1.132; later, ὡς ἄν c. subj., when, PCair.Zen. 251 (iii B. C.), 1 Ep.Cor. 11.34, etc.; ὥς κα Berl.Sitzb. 1927.170 ( Cyrene); ὡς ἂν τάχιστα λάβῃς τὴν ἐπιστολήν as soon as . . PCair.Zen. 241.1 (iii B. C.), cf. LXX 1 Ki. 9.13, Jo. 3.8: in orat. obliq. c. inf., Hdt. 1.86, 96, al.: expressed more forcibly by ὡς . . τάχιστα, some word or words being interposed, ὡς γὰρ ἐπετρόπευσε τάχιστα as soon as ever . . , Id. 1.65; ὡς δὲ ἀφίκετο τάχιστα X. Cyr. 1.3.2: less freq. ὡς τάχιστα stand together, Aeschin. 2.22: but this usage must be distd. from signf. Ab.III.1c: folld. by demonstr., ὡς εἶδʼ, ὣς ἀνεπᾶλτο Il. 20.424; ὡς ἴδεν, ὥς μιν ἔρως πυκινὰς φρένας ἀμφεκάλυψεν 14.294; also ὡς . . , ἔπειτα 3.396; Κρονίδης ὥς μιν φράσαθʼ ὣς ἐόλητο θυμὸν ἀνωΐστοισιν ὑποδμηθεὶς βελέεσσι Κύπριδος Mosch. 2.74; the second ὣς is repeated, ἁ δʼ Ἀταλάντα ὡς ἴδεν, ὣς ἐμάνη, ὣς ἐς βαθὺν ἅλατʼ ἔρωτα Theoc. 3.41 ( ὣς = εὐθέως, Sch.vet.), cf. 2.82; in Bion 1.40 the clauses with ὡς all belong to the protasis.