2
lawful, just, esp. τὸ δ. right, opp. τὸ ἄδικον, Hdt. 1.96, A. Pr. 189 (lyr.), etc.; τὸ δ. τὸ νόμιμον καὶ τὸ ἴσον Arist. EN 1129a34; δ. διορθωτικόν, διανεμητικόν, ib. 1131b25, 27; τὸ πολιτικὸν δ. ib. 1134b18; ἔστι ἐπιεικὲς τὸ παρὰ τὸν γεγραμμένον νόμον δ. Id. Rh. 1374a27, cf. EN 1137b12; καὶ δίκαια κἄδικα Ar. Nu. 99; τὰ ἴσα καὶ τὰ δ. D. 21.67; τοὐμὸν δ. my own right, E. IA 810; ἐλθεῖν ἐπὶ τοῦτο τὸ δ. bring the case to this issue, Antipho 6.24; οὐδὲν τῶν δ. ποιεῖν τινί not to do what is just and right by a man, X. HG 5.3.10; τὰ δ. ἔχειν, λαμβάνειν, receive oneʼs due, Id. An. 7.7.14, 17; τὰ δ. πράττεσθαι πόλιν give a city its deserts, A. Ag. 812; ἐκ τοῦ δικαίου, = δικαίως, Ar. Av. 1435, cf. Th. 2.89; so ἀπὸ τοῦ δικαίου, τῶν δικαίων, Inscr.Prien. 50.8 (ii B. C.), 123.8 (i B. C.); μετὰ τοῦ δ. Lys. 2.12, D. 21.177; τὸ δίκαιον lawful claim, ἃ ἔχομεν δίκαια πρός . . Th. 3.54, cf. D. 21.179, Plu. Luc. 3, etc.; τὰ πρὸς ἀλλήλους δ. mutual obligations or contracts, Plb. 3.21.10; ἐπὶ συγκειμένοις τισὶ δικαίοις on certain agreed terms, D.H. 3.51. Adv. -αίως rightly, justly, Hdt. 6.137; μεῖζον ἢ δ. A. Ag. 376 (lyr.); καὶ δ. καὶ ἀδίκως And. 1.135.