Scaife ATLAS

CTS Library / >Τιμόθεον B′

>Τιμόθεον B′ (2.24)

urn:cts:greekLit:tlg0031.tlg016.perseus-grc2:2.24
Refs {'start': {'reference': '2.24', 'human_reference': 'Chapter 2 Verse 24'}}
Ancestors [{'reference': '2'}]
Children []
prev
plain textXML
next

δοῦλον δὲ κυρίου οὐ δεῖ μάχεσθαι, ἀλλὰ ἤπιον εἶναι πρὸς πάντας, διδακτικόν, ἀνεξίκακον,

Tokens

δοῦλον 1 w 6
δὲ 1 w 8
κυρίου 1 w 14
οὐ 1 w 16
δεῖ 1 w 19
μάχεσθαι 1 w 27
ἀλλὰ 1 w 32
ἤπιον 1 w 37
εἶναι 1 w 42
πρὸς 1 w 46
πάντας 1 w 52
διδακτικόν 1 w 63
ἀνεξίκακον 1 w 74

Dictionary Citations

LSJ

ἀνεξίκακος
enduring pain or evil, Herod.Med. ap. Orib. 5.30.7, Luc. Jud.Voc. 9, Vett.Val. 38.21, Gal. 5.38, Them. Or. 15.190a ( Sup.), Aret. SA 2.6 ( Comp.); forbearing, long-suffering, 2 Ep.Ti. 2.24. Adv. -κως Luc. Asin. 2.
διδακτικός
apt at teaching, Ph. 2.412, 1 Ep.Ti. 3.2, 2 Ep.Ti. 2.24.
ἤπιος
1 gentle, kind, πατὴρ ὣς ἤπιος αἰεί Il. 24.770, cf. Od. 2.47, 234; of a monarch, ἀγανὸς καὶ ἤ. ib. 230, 5.8. cf. 14.139; ἡνίοχος Il. 23.281: c. dat. pers., ἐθέλω δέ τοι ἤπιος εἶναι 8.40, cf. Od. 10.337, etc.; ἤ. ἀνθρώποισι καὶ ἀθανάτοισι θεοῖσι Hes. Th. 407; ἠπιώτερος τοῦ πατρός Hdt. 5.92.ζʹ; of the gods, σωτῆρας . . ἠπίους θʼ ἡμῖν μολεῖν S. Ph. 738; θεὸς ἀνθρώποισιν -ώτατος E. Ba. 861; cf. Ar. V. 879 (lyr.); ἐχίδνης οὐδὲν -ωτέρα E. Alc. 310; οὐδέ πω ἤπιος appeased, Id. Med. 133: later in Prose, 1 Ep.Thess. 2.7, 2 Ep.Ti. 2.24.