2
death-penalty, θάνατον καταγνῶναί τινος to pass sentence of death on one, Th. 3.81; θανάτου δίκῃ κρίνεσθαι ib. 57; θανάτου κρίνειν X. Cyr. 1.2.14, Plb. 6.14.6; περὶ θανάτου διώκειν X. HG 7.3.6; πρὸς τοὺς ἐχθροὺς . . ἀγωνίσασθαι περὶ θ. D. 4.47; θ. τῆς ζημίας ἐπικειμένης the penalty is death, Isoc. 8.50; ellipt., παιδίον κεκος μημένον τὴν ἐπὶ θανάτῳ (sc. στολήν) Hdt. 1.109; τὴν ἐπὶ θ. προσαγαγεῖν τινα Luc. Alex. 44; but δῆσαί τινα τὴν ἐπὶ θανάτῳ (sc. δέσιν) Hdt. 3.119; τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἔξοδον ποιεῖσθαι to go to execution, Id. 7.223; ἐπὶ θάνατον ἄγεσθαι Id. 3.14; τοῖς Ἀθηναίοις ἐπιτρέψαι περὶ σφῶν αὐτῶν πλὴν θανάτου for any penalty short of death, Th. 4.54; εὐθύνας εἶναι πλὴν φυγῆς καὶ θανάτου καὶ ἀτιμίας IG 1(2).39.73; εἰργόμενον θανάτου καὶ τοῦ ἀνάπηρον ποιῆσαι short of death or maiming, Aeschin. 1.183.
2
bring to trial, accuse, D. 2.29, 18.15, 19.233; κ. θανάτου judge (in matters) of life and death, X. Cyr. 1.2.14; κ. τινὰ προδοσίας Lycurg. 113; περὶ προδοσίας Isoc. 15.129; κ. τινὰ κακώσεως ἐπαρχίας, Lat. repetundarum, Plu. Caes. 4:— Pass., to be brought to trial, Th. 6.29; θανάτου ( δίκῃ add. cod. B) Id. 3.57; Λεωκράτους τοῦ κρινομένου Lycurg. 1; κρίνομαι πρὸς Σωφρόνην; Men. Epit. 529; τρὶς κρίνεται παρʼ ὑμῖν περὶ θανάτου D. 4.47; ἐκρίνετο τὴν περὶ Ὠρωποῦ κρίσιν θανάτου Id. 21.64: c. gen. criminis, κρίνεσθαι δώρων Lys. 27.3: κ. ἐπʼ ἀδικήματι Plu. Apophth. Lac. 2.241e: abs., ὁ κεκριμένος Aeschin. 2.159.
3
pass sentence upon, condemn, D. 19.232:— Pass., to be judged, condemned, κακούργου . . ἐστι κριθέντʼ ἀποθανεῖν Id. 4.47; μὴ κρίνετε, ἵνα μὴ κριθῆτε Ev.Matt. 7.1; τὰ κεκριμένα the judgement of a court, PRyl. 76.8 (ii A. D.). ( κρῐ-ν-yω ἐ-κρῐ-ν-σα, cf. Lat. cerno (from *crǐ-n-), crībrum (from *crei-dhrom).)
II
thief, robber, footpad, IG 1(2).44.5, Antipho 5.9, Cratin. 206, Ar. Av. 497, Ra. 772, Lys. 10.10, Phld. Rh. 2.144 S., etc.; λωποδυτῶν θάνατον αἱρεῖσθαι D. 4.47; λ. ἀλλοτρίων ἐπέων plagiarist, AP 11.130 ( Poll.), cf. Arr. Epict. 2.19.28.
fight, Hom., etc.; ὑσμῖνι μ. Il. 2.863; πολεμίζειν ἠδὲ μ. ib. 452, etc.; μάχην μ. X. Ages. 5.5: in Hom. mostly of armies and persons fighting as parts of armies, but sts. of single combat, Il. 3.91, 433, 7.51, 111, 279, Od. 18.31, 39; between men and beasts, Il. 15.633, Od. 20.15; between beasts, Il. 16.824:—Constr.: c. dat. pers., fight with, i.e. against, one, ἀνδράσιν ἶφι μ. Il. 1.151, cf. S. Ph. 1253, etc.; μ. ἀντία, ἐναντίον τινός, Il. 20.88, 97; ἐπί τινι 5.124, etc.; πρός τινα 17.471, but πρὸς δαίμονα against heavenʼs will, ib. 98 (in Att. Prose, mostly c. dat. or πρός, μ. τοῖς πολεμίοις D. 4.47; πρὸς ἀλλήλους Isoc. 4.116); μ. σὺν σοί, . . θεά, with thy help, Od. 13.390; μετὰ πρώτοισι μ. among the foremost, Il. 5.575; μετὰ Βοιωτῶν μ. with them, in their ranks, 13.700; πρός τινας μετʼ ἀλλήλων Isoc. 10.53, cf. Pl. Smp. 179a; κατὰ σφέας γὰρ μαχέονται will fight by themselves, Il. 2.366 (but κατʼ ἕνα μ. fight in single combat, Hdt. 7.104); μ. πρό τινος before him: hence, metaph., for him, in his defence, Il. 4.156, 8.56, X. HG 5.4.33, etc.; ὑπὲρ τοῦ νόμου Heraclit. 44; πάτρας ὕπερ E. Ph. 1002; Ἕλλησιν ὑπὲρ Ἑλλήνων Pl. Mx. 239b; περὶ δαιτί Od. 2.245; but later usu. περί τινος, A. Supp. 740, Cratin. 163, Hdt. 1.95; ἀμφί τινι Il. 3.70, 91; ἀμφὶ νέκυι 16.565; εἵνεκά τινος 2.377: c. dat. instrum., τόξοισι, πελέκεσσι μ., 7.140, 15.711 ( χερσὶ μαχέσσασθαι, of boxers, Od. 18.39); μ. ἀπʼ ἵππου fight from horseback, Hdt. 9.63; τὸ μήπω μεμαχημένον the force that had not yet come into action, Th. 7.43.