ἐπιστατητέος
ἐπιστατητέος
ἐπιστᾰτητέος, ον
verb. adj. of ἐπιστατέω,
one must superintend, c. dat., Plat.; c. gen., Xen.
{ "content": "ἐπιστατητέος\n ἐπιστᾰτητέος, ον\n verb. adj. of ἐπιστατέω,\n one must superintend, c. dat., Plat.; c. gen., Xen.", "key": "e)pistathte/os" }