ὄπισθεν
ὄπισθεν, in Ion. ( Hdt. 4.72, al., SIG 46.65 ( Halic., v B. C.), etc.) and late Att. ( Luc. Am. 16, etc.) ὄπισθε before a conson., as also in Poets, E. Cyc. 545, IT 1333 : poet. also ὄπῐθεν Il. 6.181, al., Pi. O. 10(11).35, A. Pers. 1001 (lyr.) :— Adv. :