μαντεύομαι
μαντεύομαι, fut. - εύσομαι Od. 17.154, Pi. O. 6.38, A. Ag. 1367, Hdt. 1.46, etc.: aor. ἐμαντευσάμην Pl. Ap. 21a, Aeschin. 3.107; poet. μαντευσάμην Pi. O. 7.31: pf. μεμάντευμαι Id. P. 4.163:— Pass., v. infr. IV: ( μάντις):—