ἰθύς
ἰθύς (A) [ ῑ], ἰθεῖα, ἰθύ, Ion. fem. ἰθέα Hdt. 2.17, Eus.Mynd. 63 (but ἰθείης, ῃ, αν are prob. in oblique cases): Comp. ἰθύντερος Hdn.Gr. 2.927: Sup. ἰθύντατος or -ύτατος (v. infr.):— Ion. and Ep. form of Att. εὐθύς: