θέμις
θέμις, ἡ, old Ep. gen. θέμιστος (in Hom. the only declension): acc. θέμιστα Il. 5.761, θέμιν A. Ag. 1431, etc.: gen. pl. θεμιστέων Hes. Th. 235: pr. n. Θέμις, Θέμιστος Od. 2.68, Θέμιστα Il. 20.4; dat. Θέμιστι 15.87; but Θέμιτος Pi. O. 13.8, Θέμιδος A. Pr. 18, etc., Θέμιος (v.l. -ιδος) Hdt. 2.50, Θέμιν Hes. Th. 16, IG 2(2).1611.71: voc. Θέμι Il. 15.93, E. Med. 160 (anap.):