ἦρος
ἦρος, ὁ, dub. sens. in IG ΙΙ(2).144 A 72 ( Delos, iv B.C.); ἦρον ὠνουμένων ἔδωκεν . . , τὸν ἦρον ἐνδήσαντι . . , τέλος ἐν Πάρῳ τοῦ ἤρου, ib. 203 A 39, 40 (iii B.C.); cf. ἠρίσκος.
{
"headword": "ἦρος",
"urn": "urn:cite2:scaife-viewer:dictionaries.v1:lsj-n47571",
"citations": [],
"senses": [],
"key": "h)=ros",
"type": "main"
}