ἀθρόος
ἀθρόος, α, ον, ( ος, ον D. 19.228, Arist. PA 675b21, etc.), ἁθρόος in Hom. acc. to Aristarch. ap. Sch.Ven.Il. 14.38 and Att. (also some times ἅθρους, ουν, as Ar. Fr. 633, Hyp. Eux. 33, D. 27.35), poet.acc.pl. ἁθρόᾰς h.Merc. 106; dat. pl. ἁθροῖσιν Epigr.Gr. 1034 26 ( Callipolis):—but in later writers the spir. lenis prevailed: (ἀ- II, θρόος):—