†καταπλήσσω
†καταπλήσσω [κατα- 5.] 3 sing. aor. pass. κατεπλήγη. In pass., to be struck with dismay : κατεπλήγηφίγη φίλον ἦτορ Il. 3.31.
{
"headword": "†καταπλήσσω",
"urn": "urn:cite2:scaife-viewer:dictionaries.v1:cunliffe_lex-n5315",
"definition": "†καταπλήσσω [κατα- 5.] 3 sing. aor. pass. κατεπλήγη. In pass., to be struck with dismay : κατεπλήγηφίγη φίλον ἦτορ Il. 3.31.",
"citations": [
{
"urn": "urn:cite2:scaife-viewer:citations.atlas_v1:cunliffe_lex-49016",
"data": {
"quote": "κατεπλήγηφίγη φίλον ἦτορ",
"ref": "Il. 3.31",
"urn": "urn:cts:greekLit:tlg0012.tlg001.perseus-grc2:3.31"
}
}
],
"key": "kataplh/ssw",
"type": "textpart"
}