διασκηνητέον
διασκηνητέον
(verbal of διασκηνέω), Impers., necessary to take separate quarters.
{
"headword": "διασκηνητέον",
"urn": "urn:cite2:scaife-viewer:dictionaries.v1:anabasis-mather-625",
"definition": "διασκηνητέον\n(verbal of διασκηνέω), Impers., necessary to take separate quarters.",
"key": "diaskhvhte/ov",
"type": "textpart"
}