urn:cts:greekLit:tlg0012.tlg002.perseus-grc2:19.330 (line)
urn:cts:greekLit:tlg0012.tlg002.perseus-grc2:19.330
Descendant Count: 1
REF: 19.330
τῷ δὲ καταρῶνται πάντες βροτοὶ ἄλγεʼ ὀπίσσω
Metadata
{}Tokens
| Value | Word Value | Subref Value | Position | Index | VE Ref | Space After | Alignments |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| τῷ | τῷ | τῷ[1] | 1 | 69120 | 19.330.t1 | True | Odyssey Sentence Alignment (Crane) |
| δὲ | δὲ | δὲ[1] | 2 | 69121 | 19.330.t2 | True | |
| καταρῶνται | καταρῶνται | καταρῶνται[1] | 3 | 69122 | 19.330.t3 | True | |
| πάντες | πάντες | πάντες[1] | 4 | 69123 | 19.330.t4 | True | |
| βροτοὶ | βροτοὶ | βροτοὶ[1] | 5 | 69124 | 19.330.t5 | True | |
| ἄλγεʼ | ἄλγεʼ | ἄλγεʼ[1] | 6 | 69125 | 19.330.t6 | True | |
| ὀπίσσω | ὀπίσσω | ὀπίσσω[1] | 7 | 69126 | 19.330.t7 | True |
Dictionary Citations
LSJ
call down curses upon, τῷ δὲ κατᾱρῶνται πάντες βροτοὶ ἄλγεʼ ὀπίσσω Od. 19.330; πολλὰ κατηρᾶτο he called down many curses, Il. 9.454; κεφαλῇ πολλὰ κ. Hdt. 2.39; κ. ὁ κῆρυξ εἴ τις ἐξαπατᾷ λέγων D. 23.97; κ. τὴν Ἶσίν τινι AP 11.115 ( Nicarch.): c. inf., καταρῶνται δʼ ἀπολέσθαι they pray that he may perish, Thgn. 277; κ. μήτε πλοῖα στεγανὰ γενέσθαι Arist. Fr. 554, cf. 148: c. dat., curse, execrate, τῷ ἡλίῳ Hdt. 4.184, cf. Ar. Nu. 871, Ra. 746, D. 19.292 codd., etc.: c. acc., LXX Ge. 12.3, al., Ev.Marc. 11.21, Plu. Cat.Mi. 32 codd., Luc. Asin. 27: abs., Ar. V. 614, D. 18.283:— Pass., aor. κατηράθην [ᾱ] LXX Jb. 3.5: pf. part. κατηραμένος accursed, ib. 4 Ki. 9.34, Ev.Matt. 25.41, Plu. Luc. 18: also pf. κεκατήραμαι with double redupl., LXX Nu. 22.6; part. κεκατηραμένος ib. Si. 3.18, al.
cunliffe_lex
καταράομαι [κατ-, κατα- 1.] 1 To call down (evil upon one) : τῷ καταρῶνται ἄλγεα Od. 19.330. 2 to pray for a curse upon a person. With fut. infin. indicating the nature of the curse: μή ποτε γούνασιν οἷσιν ἐφέσσεσθαι φίλον υἱὸν ἐξ ἐμέθεν γεγαῶτα Il. 9.454.