urn:cts:greekLit:tlg0012.tlg002.perseus-grc2:17.322 (line)
urn:cts:greekLit:tlg0012.tlg002.perseus-grc2:17.322
Descendant Count: 1
REF: 17.322
ἥμισυ γάρ τʼ ἀρετῆς ἀποαίνυται εὐρύοπα Ζεὺς
Metadata
{}Tokens
| Value | Word Value | Subref Value | Position | Index | VE Ref | Space After | Alignments |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ἥμισυ | ἥμισυ | ἥμισυ[1] | 1 | 61577 | 17.322.t1 | True | Odyssey Sentence Alignment (Crane) |
| γάρ | γάρ | γάρ[1] | 2 | 61578 | 17.322.t2 | True | |
| τʼ | τʼ | τʼ[1] | 3 | 61579 | 17.322.t3 | True | |
| ἀρετῆς | ἀρετῆς | ἀρετῆς[1] | 4 | 61580 | 17.322.t4 | True | |
| ἀποαίνυται | ἀποαίνυται | ἀποαίνυται[1] | 5 | 61581 | 17.322.t5 | True | |
| εὐρύοπα | εὐρύοπα | εὐρύοπα[1] | 6 | 61582 | 17.322.t6 | True | |
| Ζεὺς | Ζεὺς | Ζεὺς[1] | 7 | 61583 | 17.322.t7 | True |
Dictionary Citations
LSJ
deprive one of share in a thing, τινά τι A.R. 3.186:— Med., τί τινος Nonn. D. 29.158:— Pass., to be bereft, τίνος of a thing, prob.l. in Hes. Th. 801, cf. Op. 578; v.l. for ἀποαίνυται, Od. 17.322.
strip off, remove τί τινος Il. 13.262, Il. 11.582 ( picking flowers in Mosch. 2.66 - thx TK); deprive of, νόστον Od. 12.419, Od. 17.322. [Separate ἀπαίν- entry in DGE]
II
Subst. in neut., ἥ. τιμῆς, ἐνάρων, ἀρετῆς, Il. 9.616, 17.231, Od. 17.322; τὸ μὲν . . , τὸ δʼ ἥ. Il. 13.565; πλέον ἥ. παντός Hes. Op. 40, Pl. R. 466c; ὑπὲρ ἥ. πάντων X. Cyr. 3.3.47; ἥ. οὗ δεῖ Pl. Phd. 77c, etc.; ἐν ἡμίσει τῆς νυκτός at midnight, LXX Jd. 16.3: usu. c. Art., τὸ ἥ. τοῦ στρατοῦ Th. 4.83, etc.; also τὤμισυ Hes. Op. 559, Schwyzer 701 ( Erythrae, v B.C.); θἤμισυ Ar. Lys. 116: indecl., ἀπὸ τοῦ ἥ. LXX Ex. 30.15; τῷ ἥ. φυλῆς ib. Nu. 32.33: pl., τῆς χορείας τὰ ἡμίσεα Pl. Lg. 672e; ἄρτων ἡμίσεα X. An. 1.9.26; ῥαφανίδων τὰ ἡ. Thphr. l.c.: after Numerals, ἐν δυοῖν καὶ ἡμίσει ἡμέρας IG 2(2).1673.73; δεκατεττάρων καὶ ἡμίσους Str. 2.5.39; μνῶν . . δώδεκα καὶ ἡμίσους D.H. 4.17; τετραποδίαν μίαν καὶ ἥμισυ IG 1(2).373.28; without καί, μυριάδων ἑπτὰ ἡμίσους Plu. Mar. 34: indecl., τριῶν ἥμισυ σταδίων Str. 8.6.21, cf. PTeb. 110.5 (i B.C.), Plu. Cat.Mi. 44, etc.: as Adv., ἥ. μὲν νύμφην . . , ἥ. δʼ αὖτε ὄφιν Hes. Th. 298, cf. Pi. N. 10.87: so in pl., τὰ μὲν ἡμίσεα φιλόπονος, τὰ δὲ ἡ. ἄπονος Pl. R. 535d: with Preps., οὐδʼ εἰς ἥ. not half, Ar. Th. 452: regul. Adv. ἡμισέως half-done, Pl. R. 601c.
B
Ep. (more rarely in other dactylic verse, v. infr. II) τε stands in general or frequentative statements or in statements of what is well known; such statements are freq. made as justifications of a preceding particular statement or of a preceding exhortation to a particular person or persons; the sense of τε thus approaches that of τοι (cf. τοι and τε in Od. 2.276- 7, and cf. Il. 13.115 with 15.203); although associated with numerous particles and other words of particular types (v. infr.) its meaning remains independent of these and applies to the whole sentence in which it stands: αἶψά τε φυλόπιδος πέλεται κόρος ἀνθρώποισιν Il. 19.221; οὐ γάρ τʼ αἶψα θεῶν τρέπεται νόος αἰὲν ἐόντων Od. 3.147; θεοὶ δέ τε πάντα ἴσασιν 4.379, cf. 5.79, 447, 10.306, 17.485, Il. 9.497, 16.688, 17.176, 21.264; ξυνὸς Ἐνυάλιος καί τε κτανέοντα κατέκτα 18.309, cf. Od. 11.537, Il. 24.526; ἤ τʼ ἔβλητʼ ἤ τʼ ἔβαλʼ ἄλλον 11.410; οὐ μὲν γάρ τε κακὸν βασιλευέμεν Od. 1.392; οἳ φύλλοισιν ἐοικότες ἄλλοτε μέν τε ζαφλεγέες τελέθουσιν . . ἄλλοτε δὲ . . Il. 21.464; ἄλλος γάρ τʼ ἄλλοισιν ἀνὴρ ἐπιτέρπεται ἔργοις Od. 14.228, cf. 8.169, 170, 15.400; τοῦ γάρ τε ξεῖνος μιμνήσκεται ἤματα πάντα, ἀνδρὸς ξεινοδόκου, ὅς κεν φιλότητα παράσχῃ ib. 54, cf. 17.322; ῥεχθὲν δέ τε νήπιος ἔγνω Il. 17.32; παθὼν δέ τε νήπιος ἔγνω Hes. Op. 218; αἰεὶ γάρ τε νεώτεροι ἀφραδέουσιν Od. 7.294; δύσζηλοι γάρ τʼ εἰμὲν ἐπὶ χθονὶ φῦλʼ ἀνθρώπων ib. 307; τοῦ δέ τε πολλοὶ ἐπαυρίσκοντʼ ἄνθρωποι, καί τε πολέας ἐσάωσε Il. 13.733-4; τοῦ μὲν γάρ τε κακοῦ τρέπεται χρὼς ἄλλυδις ἄλλῃ, ἐν δέ τέ οἱ κραδίη στέρνοισι πατάσσει . . , πάταγος δέ τε γίγνετʼ ὀδόντων ib. 279-83; ὀλίγη δέ τʼ ἀνάπνευσις πολέμοιο 18.201; νέῳ δέ τε πάντʼ ἐπέοικεν . . κεῖσθαι 22.71; κατέλεξεν ἅπαντα κήδεʼ ὅσʼ ἀνθρώποισι πέλει, τῶν ἄστυ ἁλώῃ· ἄνδρας μὲν κτείνουσι, πόλιν δέ τε πῦρ ἀμαθύνει, τέκνα δέ τʼ ἄλλοι ἄγουσι, βαθυζώνους τε γυναῖκας 9.592- 4, cf. 22.492, 495, 499; νεμεσσῶμαί γε μὲν οὐδέν· καὶ γάρ τίς τʼ ἀλλοῖον ὀδύρεται ἄνδρʼ ὀλέσασα . . ἢ Ὀδυσῆʼ Od. 19.265; σχέτλιε, καὶ μέν τίς τε χερείονι πείθεθʼ ἑταίρῳ . . , αὐτὰρ ἐγὼ θεός εἰμι 20.45, cf. 23.118, Il. 2.292, 9.632; νῦν δὲ μνησώμεθα δόρπου· καὶ γάρ τʼ ἠΰκομος Νιόβη ἐμνήσατο σίτου κτλ. 24.602 (where a general inference is implied); ὃν Βριάρεων καλέουσι θεοί, ἄνδρες δέ τε πάντες Αἰγαίωνʼ 1.403, cf. 2.814, 5.306, 10.258, 14.290; sts. of repeated action by particular persons, ἄλλοτε μέν τε γόῳ φρένα τέρπομαι Od. 4.102; οὐ μὰ γὰρ Ἀπόλλωνα Διὶ φίλον, ᾧ τε σύ, Κάλχαν, εὐχόμενος . . θεοπροπίας ἀναφαίνεις Il. 1.86; ἡ δὲ . . μʼ αἰεὶ . . νεικεῖ, καί τέ μέ φησι μάχῃ Τρώεσσιν ἀρήγειν ib. 521; μήτηρ γάρ τέ μέ φησι θεά, Θέτις ἀργυρόπεζα, διχθαδίας κῆρας φερέμεν θανάτοιο τέλοσδε 9.410.
cunliffe_lex
ἀποαίνυμαι ἀπαίνυμαι [ἀπο- 1.] 1 To take away from (a person), deprive (him) of. With genit.: τεύχεʼ Ἀπισάονος Il. 11.582. Cf. Il. 13.262: Od. 17.322. 2 To take off or away: τεύχεα Il. 17.85. To withdraw, take away: κῦδος Il. 15.595: νόστον Od. 12.419 = Od. 14.309.
ἀρετή -ῆς, ἡ. 1 Manliness, valour, prowess: ἣν ἀρετὴν διαείσεται Il. 8.535, συμφερτὴ ἀ. πέλει Il. 13.237 (brought together it becomes prowess, i.e. union makes prowess (συμφερτή assimilated in gender to ἀ. the predicate; cf. Il. 11.801 under ἀνάπνευσις)). Cf. Il. 11.90, 763, Il. 13.275, 277, Il. 14.118, Il. 20.242, Il. 22.268: Od. 12.211, Od. 24.515. In pl., manly or warlike qualities: ἀμείνων παντοίας ἀρετάς (in all . . .) Il. 15.642. 2 Of horses, excellence in the race Il. 23.276, 374. 3 Good, creditable, serviceable qualities or character: ἠγαγόμην γυναῖκα εἵνεκʼ ἐμῆς ἀρετῆς Od. 14.212. Cf. Od. 2.206, Od. 4.629 = Od. 21.187, Od. 17.322, Od. 18.205, Od. 22.244, Od. 24.193, 197. Sim. in pl.: παντοίῃς ἀρετῇσι κεκασμένον Od. 4.725 = 815. Reputation for such qualities or character: ἐϋκλείη τʼ ἀ. τε Od. 14.402. 4 Skill in manly exercises or pursuits Il. 23.571: Od. 8.237, 239, 244. So ποδῶν ἀρετήν (speed) Il. 20.411. 5 Majesty, dignity, rank Il. 9.498, Il. 23.578. 6 Good, welfare, prosperity: θεοὶ ἀρετὴν ὀπάσειαν Od. 13.45. Cf. Od. 18.133, 251, Od. 19.124.
εὐρύοπα [εὐρύς + either (ϝ)όψ or ὀπ- (for which see ὁράω).] Voc. εὐρύοπᾶ Il. 16.241. Acc. εὐρύοπᾶ Il. 1.498, Il. 8.206, Il. 14.265, Il. 15.152, Il. 24.98, 331. Prob. orig. a voc. and turned into nom. and acc. Either far-sounding, far-thundering, or far-seeing. Epithet of Zeus Il. 1.498, Il. 5.265, Il. 8.206, 442, Il. 9.419 = 686, Il. 13.732, Il. 14.203, 265, Il. 15.152, 724, Il. 16.241, Il. 17.545, Il. 24.98, 296, 331: Od. 2.146, Od. 3.288, Od. 4.173, Od. 11.436, Od. 14.235, Od. 17.322, Od. 24.544.
ἥμισυς -υ [ἡμι-.] 1 Half, half of: ἡμίσεες λαοί Od. 3.155. 2 Absol., half of what is specified or indicated. a ἡμίσεες εἰλεῦντο Il. 21.7. Cf. Od. 3.157, Od. 24.464. b In neut. ἥμισυ: τιμῆς ἡ. Il. 6.193. Cf. Il. 9.580 (following τὸ ἡ. 579 (see below)), Il. 17.231 (twice): Od. 9.246 (twice), Od. 13.114, Od. 17.322. With the article: τὸ δʼ ἡ. κεῖτʼ ἐπὶ γαίης Il. 13.565. Cf. Il. 9.579 3 In neut. as adv., to the extent of a half: ἡ. μείρεο τιμῆς Il. 9.616.