<TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns:py="http://codespeak.net/lxml/objectify/pytype" py:pytype="TREE"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00533.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="1"><pb n="79"/><head>XXXIII.</head><head>Φιλαργύρου παῖς ἀριστεύσας ᾔτησεν εἰς τὴν

δωρεὰν θαλλοῦ στέφανον καὶ ἀποκηρύσσεται.</head><p>Τῆς μὲν ἀριστείας οὐ πάνυ μέμφομαι τὸν <note type="marginal">RIV 622</note>

νεανίσκον, ὦ δικασταί, δι’ ἐκείνην γὰρ σέσωσται τῇ

πόλει τά τε χρήματα καὶ τὰ σώματα, μισῶ δὲ τοῦτον, <lb n="5"/>

ὅτι δεινὸς ὢν ἐν τοῖς ὅπλοις εὐήθης ἐστὶν ἐπὶ τῶν

δωρεῶν καὶ τῆς Τύχης παρεχούσης πλουτεῖν ἀνοίᾳ

<note type="footnote">Η = Codex Hierosolymitanus S. Sepulcri 107</note>

<note type="footnote">V = Vaticanus gr. 940</note>

<note type="footnote">C = Chisianus K VI 43</note>

<note type="footnote">Μ = Marcianus gr. 439</note>

<note type="footnote">La = Laurentianus LVII 44</note>

<note type="footnote">Vi = Vindobonensis philos. et philoL IV 82</note>

<note type="footnote">Cl = Berolinensis gr, 195 olim Claromontanus</note>

<note type="footnote">Β = Barberinus II 41 (Vatic. Barb. 220)</note>

<note type="footnote">Va = Vaticanus gr. 82</note>

<note type="footnote">2 Plat. leg. XII p. 943 D. Aesch. fals. leg. p. 34, 12; Ctes.

p. 80, 36 sq. 6 Chor. avar. ’ξ 1 Mus. Rhen. XLIX p. 505, 13</note>

<note type="footnote">2 θαλλὸς κυρίως ὁ τῆς ἐλαίας κλάδος Cf 3 τὸ προοίμιον

τῆς ὑπολήψεως τῶν δικαστῶν Cf πρῶτον προοίμιον ἐξ ὐπολή-

Φεως Μ

2 θαλλὸν στεφάνου HVC sed in hoc θαλλοῦ στέφανον su-

prascr f Ι παρὰ τοῦ ἰδίου πατρός post ἀποκηρύσσεται HVC

ἀντίληψις post ἀποκηρύσσεται Μ, Ἡ στάσις ἡ ζήτημα ἀντίληψις

Φιλάργυρος ἀποκηρύττει edd delevi 4 υἱὸν MCl et γρ in

marg Mor | δικασταί scripsi ex HVCMLaVi sed in hoc ἄνδρες

suprascr m 2, BVa ἄνδρες ὢ edd cf. ad p. 90,9 | ἐκεῖνο Vi

sed ἢν supra ὁ m 2 5 τε om HVCCl</note>



<pb n="80"/>



διέφθειρε τὴν χάριν.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="2"><p>ἐπεὶ οὖν σοφώτερός ἐστι τοῦ

πατρὸς καὶ ὃν μὲν ἐγὼ τιμῶ βίον, τούτου κατέγνωκεν,

αὐτὸς δὲ ἕτερον ἐξεῦρεν ἑαυτῷ, ζητείτω καὶ οἰκίαν

ἑτέραν. οὐ γὰρ οἶδ’ ὅπως δύνανται συνοικεῖν χρημά-

<lb n="5"/> τῶν ἐπιθυμητὴς καὶ κενῆς δόξης ἐραστής.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="3"><p>θαυμάζω

μὲν οὖν ὅπως οὐ καὶ νῦν ἐστεφανωμένος εἰς ὑμᾶς

εἰσῆλθε. τοσοῦτον ἐπὶ τῷ θαλλῷ φρονεῖ καὶ οἴεται

τόν τε ὄντα καὶ τὸν ἐσόμενον χρυσὸν οὐδὲν εἶναι

πρὸς τὸ κτῆμα. καὶ γὰρ κτῆμα αὐτὸν ὁ ἀναίσθητος

<lb n="10"/> ὀνομάζει.</p></div></div></body></text></TEI>