<TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns:py="http://codespeak.net/lxml/objectify/pytype" py:pytype="TREE"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00507.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="praef"><pb n="418"/><head>VII.</head><note type="marginal">RIV 402</note><p>Ἀλκίππη θυγάτηρ Ἄρεος ἦν, ἐτύγχανε δὲ

Ποσειδῶνος υἱὸς Ἁλιρρόθιος ἐρῶν αὐτῆς, ὃ

μαθὼν Ἄρης τοῦτον ἀπέκτεινε. καὶ δικάζεται</p><p>Ποσειδῶν Ἄρει ὑπὲρ Ἁλιρροθίου.</p><lb n="5"/><p>Ποσειδῶν.</p><p>1. Ἀπολωλεκώς, (5 θεοί, τὸν ἐμαυτοῦ παῖδα Ἁλιρ-

ρόθιον, ὃν ἴστε, διὰ τὴν ὠμότητα τοῦ ῥᾳδίως τούτου

<note type="footnote">H = Codex Hierosolymitanus S. Sepulcri 107</note>

<note type="footnote">C = Chisianus R VI 43</note>

<note type="footnote">Vi = Vindobonensis philos. et philol. IV 82</note>

<note type="footnote">Va = Vaticanus gr. 82</note>

<note type="footnote">B = Barberinus 11 41</note>

<note type="footnote">Ma = Matritensis 4679 (N - 49)</note>

<note type="footnote">Cl = Berolinensis gr. 195 olim Claromontanus</note>

<note type="footnote">1 Προθεωρία titulus ante Ἀλκίππη MaCl edd delevi | Ἀλ-

κίππη—3 καὶ om HCVaBMaCl Macar fol. 85 r (v. p. 423, 9)

Thom M (v. p. 427, 6; 436, 1; 448, 5. cf. tamen infra 1. 3)

2 ἁλιρρόθειος Vi 3 καὶ — 4 Ἁλιρροθίου citat Thom s. v. δικάζω

p. 85, 10 δικάζομαι δὲ τῷ δεῖνι φόνου ἀντὶ τοῦ παρὰ δικασταῖς

ἐγκαλῶ, ὡς ἔχει τὸ παρὰ Λιβανίῳ ἐν ἐπιγραφῆ μελέτης· καὶ

δικάζεται Ποσειδῶν Ἄρει ὑπὲρ Ἀλιρροθίου 4 Ποσειδῶν

scripsi e VaB ποσειδὼν HCViMaCl edd 4 ἁλλιρροθίου CVa

Ma 5 ποσειδῶν om libri 6 Ἀπολωλεκώς—Ἁλιρρόθιον

citant praemisso παρὰ Λιβανίῳ Georg. Lacapenus gramm. cod.

Mosqu. 316 (olim 304) ed. Matthaei Lect. Mosq. p 72, 14 s. v.

ὄλωλα et auctor libelli de constr. verb. cod. Augustani ed.

G. Hermann de emend. rat. gramm. graec. p. 385, 15 | ἐμὸν

Lacap I ἀλλιρρόθιον Lacap 7 διὰ — 419, 1 ληψόμενος citat

praemisso παρὰ Λιβανίῳ Lacapenus 1. 1. p. 63, 21 s. v. ἔρχομαι |

τούτου om Lacap</note>



<pb n="419"/>

κινοῦντος τὸ ξίφος ἥκω δίκην παρ’ αὐτοῦ ληψόμενος,

ὅ μόνον τοῖς ἠδικημένοις εἰς παραμυθίαν λείπεται.

δεῖ δὲ ἕκαστον ὑμῶν ἢν ἂν εἶχεν ὀργὴν αὐτός τι τοι-

οῦτον πεπονθώς, ταύτῃ χρήσασθαι καὶ νῦν ἐν τῷ δι-

κάζειν ἐπὶ τοῦτον. τὸ γὰρ αὐτὸ καὶ δίκαιον καὶ λυσι- <lb n="5"/>

τελοῦν καὶ φυλάττον τῇ τιμωρίᾳ τοῖς ἄλλοις θεοῖς

τοὺς ἑαυτῶν.</p><p>2. Τὴν μὲν οὖν ἐπιείκειαν τὴν ἐμὴν ἐξ αὐτοῦ τοῦ

νῦν γινομένου πάρεστιν ὑμῖν ὁρᾶν. δικαστηρίῳ χρῶ-

μαι παρὸν τῇ χειρί. καὶ γὰρ εἰ θεὸς καὶ οὗτος, ὥσπερ <lb n="10"/>

ἡμῶν ἕκαστος, ἀλλ’ ἔνι μοι πολλαχόθεν τὸ δύνασθαί

τι πλέον. ὅμως δὲ οὐκ ᾠήθην δεῖν ἐπ’ ἔργον ἐλθεῖν

ἀντὶ λόγων. ὃ δὴ δίκαιον ὑμᾶς αἰσχυνθέντας βοηθῆσαι

τῷ τὴν τιμωρίαν ἐφ’ ὑμῖν πεποιημένῳ.</p></div></div></body></text></TEI>