<TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns:py="http://codespeak.net/lxml/objectify/pytype" py:pytype="TREE"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2200.tlg00406.opp-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="5"><p>καὶ ὅλως οὐκ
ἔστιν ὃ ποιήσειεν ἂν ἐπαινεθῆναι τὴν Τύχην. ὁποῖον <lb n="20"/>
<note type="footnote">6 Plat. Hipp. mai. p. 287 Β 8 Plat. Phaedr. p. 254 Ε</note>
<note type="footnote">2 κιθαρίζειν οἶδα ΙΒ | στρατοπέδων ἡγεῖσθαι ΙΒ 5 κἀν]
ἀλλ᾿ ἐν ΙΒ Ι καταβοήσειε scripsi e V καταβοήσῃ PU et e κατα-
βοήσει corr C p A p καταβοῆσαι ΙΒ καταβοήσει edd 6 τε om Β
Ferr Mor 7 ἄν post αὐδὲν Β et inser 1 3 et Boiss. Anecd. V 392
e Par 963 | αὐτῶ Β et in ras Ι3 et γρ Mor in marg αὐτοῦ
Gasda e Par 3016 | στήσει scripsi e V στήσαι reliqui libri sed
in Ρ acutus m2 in ras, et edd 8 κη in κακήγορον in ras C2
κατήγορον VB et γρ Mor in marg | μέμψεται γρ Mor in
marg | δὲ om Β et γρ Mor in marg | ὁ μὲν] μὲν ὁ Β et γρ
Mor in marg 15 διατοῦτο ΡΒ 16 ταὐτὸν e ταὐτὸ corr
V2 | 16 et 17 (bis) μικρὸν V 18 δὲ in dubitationem vocavit
Sintenis</note>

<pb n="356"/>
δή τι καὶ τὸ τῶν ἀρχῶν. ἄρχει τις πόλεως· ὅτι μὴ
καὶ ἔθνους, ἀτυχεῖ. ἔθνους ἕτερος· ὅτι μὴ πλειόνων,
ἄθλιος· πλειόνων ἄλλος, ἅτι μὴ ὕπαρχος. μηδενὸς
ἥττων ἢ μόνου τοῦ τὸ σχῆπτρον ἔχοντος ἀτυχής τις
<lb n="5"/> παρ’ ἑαυτῷ κέκριται. ἀτυχὴς δὲ καὶ ἐκεῖνος ὁ μέγας
ὕπαρχος, εἰ μὴ καὶ ἐν ὑπάτου σχήματι καθήμενος
φανείη. ἥκει καὶ τοῦτο, ὁ δὲ καὶ πάντα πείθειν ἄγειν
τε ᾗ δοκοῖ τὸν βασιλέα βουλόμενος, εἰ οὐκ ἂν οἰός τε
εἴη, δεινόν τι τοῦτο, καὶ ἡ Τύχη δυσμενὴς καὶ οὐδ’
<lb n="10"/> ὁτιοῦν τῶν ἑαυτῆς δέδωκεν.</p><p>6. Ὡς πραοτάτη γε ἥδε ἡ θεός, ὦ νέοι, καὶ ἴσως
που καὶ γελᾷ πρὸς τὴν τῶν οὐ μέγα εἰληφέναι
των ἀγνωμοσύνην, ὡς οὐκ ἀγανακτήσασα εὐθὺς
ρεῖται τὰ δεδομένα, διδάσκουσα, ὁπόσα ἦν σφίσιν, οἱ
<lb n="15"/> δὲ οὐκ ᾐσθάνοντο.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="7"><p>δοκεῖ δέ μοι καὶ Κῦρος καὶ
Δαρεῖος καὶ Ξέρξης στρατεύοντες ἐφ’ ἣν οὔπω εἶχον,
μεμφόμενοι τῇ Τύχῃ τοῦτο ποιεῖν, ὅτι μὴ καὶ τούτων |
<note type="marginal">R 243</note> ἐκράτουν, καὶ εἰ ἐγεγόνει τῆς Ἑλλάδος δεσπότης
οὗτος ὁ Πέρσης, δοκεῖ μοι κἂν τὴν ὅλην γῆν ἀπαι-
<lb n="20"/> τῆσαι τὴν Τύχην ἢ κακῶς ἂν εἰπεῖν, ὡς οὐκ εὐμενῶς
πρὸς αὐτὸν ἔχουσαν.</p></div><div type="textpart" subtype="chapter" n="8"><p>κἂν διὰ πάντων δὲ ἄνθρωπος
ἀπολαύσῃ τῆς τύχης, κάθηται στένων ἀνάγκης οὔσης
<note type="footnote">1 τι υ τίς ΡΙΒ | ὅτι μὴ — 2 ἕτερος om Β 3 καὶ post
μὴ Β et inser I3 Mor Re 3 punctum post ὕπαρχος delendum
censuit Sintenis 4 μόνο cum rasura unius litterae U τις
om Β 5 καὶ om VB 6 καὶ om V | ὑπάρχου Ferr et
Mor (sed γρ ὑπάτου in marg) 7 καὶ prius om U 8 ᾖ
δοκοῖ om Β | δοκεῖ VU et C p supra δοκοῖ et edd | οὐκ ἂν]
ὐχ | sed χ m3 in ras trium litterarum, Β | οἷόν Β 10 τὸν
UI 11 γε om Β | ἥδε ex ἦδε corr A p ἤδη Β | ἄνδρες
I3 in ras Β et γρ Mor in marg cf. or. V p. 311, 2 ὡς—
15 ᾐσθάνοντο om Β 19 δοκεῖ μοι κἂν scripsi praeeunte
Sinteni qui tamen καὶ servavit ἐδόκει μοι καὶ ACPUI edd
ἐδόκει ἄν μοι καὶ V ἐδόκει μοι om Β</note>

<pb n="357"/>
ἀποθανεῖν ἀνθρώπῳ καὶ μακαρίζει δὴ τὸν οὐρανὸν καὶ
τὸν ἥλιον τοῦ ἀεί τε ἔσεσθαι καὶ μηδέποτε ἀπολεῖσθαι.
οὕτως ἄπληστόν τι χρῆμα ἄνθρωπος καὶ ἀχάριστον.
</p></div></div></body></text></TEI>