<TEI xmlns="http://www.tei-c.org/ns/1.0" xmlns:py="http://codespeak.net/lxml/objectify/pytype" py:pytype="TREE"><text><body><div type="edition" n="urn:cts:greekLit:tlg2022.tlg008.1st1K-grc1" xml:lang="grc"><div type="textpart" subtype="chapter" n="28"><p>Ἄγε δὴ γῆν ἀφεὶς καὶ τὰ περὶ γῆν, πρὸς τὸν
ἀέρα κουφίσθητι τοῖς τῆς διανοίας πτεροῖς, ἵνα σοι καθ’
ὁδὸν ὁ λόγος προίη· κἀκεῖθεν ἀνάξω σε πρὸς τὰ οὐράνια,
καὶ τὸν οὐρανὸν αὐτόν, καὶ τὰ ὑπὲρ οὐρανόν. καὶ τοῖς
ἑξῆς ὀκνεῖ μὲν προσβῆναι ὁ λόγος, προσβήσεται δὲ ὅμως
<lb n="20"/> ὁπόσον ἔξεστι. τίς ὁ χέας ἀέρα, τὸν πολὺν τοῦτον πλοῦτον
<note type="footnote">8 ποταμοῖς] μους abcef || 14 om τὴν cdf 28. 17 προίη] προῄει e
<lb n="20"/> πλοῦτον τοῦτον e</note>
<note type="footnote">1. τοῦτο] sc. τὸ πρόσταγμα.</note>
<note type="footnote">2. τὸν χέρσ’. ναυτ.] There is
prob. no direct ref. to the shell-fish
called a nautilus, which only bears
that name because of its similarity
to a man in a sailing boat. By ’the
land ’’ Gr. means the land
animal which nevertheless finds a
home on the sea. At the same time
the word ναυτίλος had become so
exclusively poetical as applied to
men and ships, and so recognised a
name for the shell-fish, that the ad-
dition of χ. was necessary to prevent
a moment's mistake. Ἄγει sc. ἢ
θάλασσα.</note>
<note type="footnote">4. deduct] Cp. ἑ 26. Χρείαις
κ. ἐπ’. almost ’demand and supply.’</note>
<note type="footnote">8. ποταμοῖς] ἴθι the rivers, ’ not
‘with,’ in spite of Hab. iii 9.</note>
<note type="footnote">10. ἐπεξιούσης] ‘break out.’</note>
<note type="footnote">11. ἢ τῶν ὑδ. ‘how are the
waters fed?’ The metaphor
more ’luxuriant’ in Greek than in
English, and Gr. proceeds, with an
apology, to develope it. Some of
them, he says, are ’watered from
above,’ i.e. are fed by
others (and this is the climax of the
’luxuriance’) ’drink with their roots?
i.e. are fed by springs from under-
ground. These last Gr. had learned
from Arist. to be connected with
the sea.</note>
<note type="footnote">28. The air, and all the pheno-
mena of meteorology.</note>
<note type="footnote">16. καθ’ ὁδόν] ’in due order,’
’methodically’; Plat. Rep. 435 Α.</note>

<pb n="65"/>
καὶ ἄφθονον, οὐκ ἀξίαις, οὐ τύχαις μετρούμενον, οὐχ ὅροις
κρατούμενον, οὐχ ἡλικίαις μεριζόμενον, ἀλλὰ κατὰ τὴν τοῦ
μάννα διανομὴν αὐταρκείᾳ περιλαμβανόμενον καὶ ἰσομοιρίᾳ
τιμώμενον· τὸ τῆς πτηνῆς φύσεως ὄχημα, τὴν
ἀνέμων ἕδραν, τὴν ὡρῶν εὐκαιρίαν, τὴν ζώων ψύχωσιν, <lb n="5"/>
μᾶλλον δὲ τῆς ψυχῆς πρὸς τὸ σῶμα συντήρησιν, ἐν ᾧ
σώματα, καὶ μεθ’ οὐ λόγος, ἐν ᾧ φῶς καὶ τὸ φωτιζόμενον,
καὶ ἡ ὄψις ἡ δι’ αὐτοῦ ῥέουσα; σκόπει δέ μοι καὶ τὰ ἑξῆς·
οὐ γὰρ συγχωροῦμαι τῷ ἀέρι δοῦναι τὴν ἅπασαν δυνα-
στείαν τῶν τοῦ ἀέρος εἶναι νομιζομένων. τίνα μὲν ἀνέμων <lb n="10"/>
ταμιεῖα; τίνες δὲ θησαυροὶ χιόνος; τίς δὲ ὁ τετοκὼς βώλους
δρόσου, κατὰ τὸ γεγραμμένον; ἐκ γαστρὸς δὲ τίνος ἐκπορεύεται
κρύσταλλος; τίς ὁ δεσμεύων ὕδωρ ἐν νεφέλαις, καὶ
τὸ μὲν ἱστὰς ἐπὶ τῶν νεφελῶν—ὣ τοῦ θαύματος—λόγῳ
κρατουμένην φύσιν τὴν ῥέουσαν, τὸ δὲ ἐκχέων ἐπὶ πρόσωπον
πάσης τῆς γῆς, καὶ σπείρων καιρίως καὶ ὁμοτίμως,
καὶ οὔτε ἀφιεὶς ἅπασαν τὴν ὑγρὰν οὐσίαν ἐλευθέραν καὶ
ἄσχετον, — ἀρκεῖ γὰρ ἡ ἐπὶ Νῶε κάθαρσις, καὶ τῆς ἑαυτοῦ
διαθήκης οὐκ ἐπιλήσμων ὁ ἀψευδέστατος, — οὔτε ἀνέχων
<note type="footnote">11 τινες δε] om ’δε ef || 13 τις] + ’δε e || 15 κρτουμενην]+ τὴν ’Reg. Cypr.’
|| 17 ουτε] οὐδὲ abef ΙΙ απασαν] ἅπασι ’Reg. Cypr.’</note>
<note type="footnote">1. οὐκ ἀξίαις] ’by deserts’; Matt.
v 45; or perh. ’ by differences of
rank.’ Τύχαις, ‘by fortunes.’ ῾Ηλ., 
coming after ὄροις, may mean ’ages’
in the sense of a measurement of
time, ’to certain generations.’</note>
<note type="footnote">2. τοῦ μάννα] Ex. xvi 18.
<lb n="3."/> αὐταρκεῖ π.] ’freely taken
in’; no leave has to be asked, and
ἰσομ. τιμώμ. ’each ’s share is of
equal ’’, lit. ’assessed at an
equality οἱ partition.’</note>
<note type="footnote">5. εὐκαιρίαν] The air is said to
the ’suitableness of seasons’ be-
cause the suitableness of seasons de-
pends upon atmospheric conditions.</note>
<note type="footnote">7. μεθ’ οὐ λόγος] ’with which
(cp. § 26) we speak.’</note>
<note type="footnote">9. οὐ γὰρ συγχωρ.] ace. to Elias,
directed against Arist. (presumably
de Mund. 4).</note>
<note type="footnote">11. θησαυροὶ χιόνος] Job xxxviii
22.</note>
<note type="footnote">ib. τίς ὁ τετοκώς κτλ.] Job xxxviii
28, 29.</note>
<note type="footnote">13. δεσμεύων υδ.] Job xxvi 8.</note>
<note type="footnote">14. τὸ μὲν ἱστάς] τὸ μὲν and τὸ δέ
appear to be ’part’ and ’part’ of
the water thus ’bound ’ In that
case φύσιν is in app. to τὸ μέν.</note>
<note type="footnote">15. ἐπὶ πρόσωπονπ. τ. γ] Scripbe
tural language, but not a definite
quotation.</note>
<note type="footnote">16. ὁμοτίμως] Elias rightly refers
to Matt, v 45.</note>
<note type="footnote">19. διαθήκης] Gen. ix 12.</note>

<pb n="66"/>
παντάπασιν, ἵνα μὴ πάλιν Ἡλίου τινὸς δεηθῶμεν, τὴν
ξηρότητα λύοντος; Ἐὰν κλείσῃ, φησί, τὸν οὐρανόν, τίς
ἀνοίξει; ἐὰν δὲ ἀνοίξῃ τοὺς καταράκτας, τίς συνέξει; τίς
οἴσει τὴν ἐπ’ ἀμφότερα τοῦ ὑετίζοντος ἀμετρίαν, ἐὰν μὴ
<lb n="5"/> τοῖς ἑαυτοῦ μέτροις καὶ σταθμοῖς διεξαγάγῃ τὰ σύμπαντα;
τί μοι φιλοσοφήσεις περὶ ἀστραπῶν καὶ βροντῶν, ὦ
βροντῶν ἀπὸ γῆς σὺ καὶ οὐδὲ μικροῖς σπινθῆρσι τῆς
ἀληθείας λαμπόμενε; τίνας ἀτμοὺς ἀπὸ γῆς αἰτιάσῃ νέφους
δημιουργούς, ἢ ἀέρος πύκνωσίν τινα, ἢ νεφῶν τῶν μανοτάτων
<lb n="10"/> θλῖψιν ἢ σύρρηξιν, ἵνα ἢ μὲν θλίψις σοι τὴν
ἀστραπήν, ἡ δὲ ῥῆξις τὴν βροντὴν ἀπεργάσηται; ποῖον
δὲ πνεῦμα στενοχωρούμενον, εἶτα οὐκ ἔχον διέξοδον, ἵνα
ἀστράψῃ θλιβόμενον, καὶ βροντήσῃ ῥηγνύμενον; εἰ τὸν
ἀέρα διῆλθες τῷ λογισμῷ, καὶ ὅσα περὶ ἀέρα, ψαῦσον ἤδη
<lb n="15"/> σὺν ἐμοὶ καὶ οὐρανοῦ καὶ τῶν οὐρανίων. πίστις δὲ ἀγέτω
πλέον ἡμᾶς ἢ λόγος, εἴπερ ἔμαθες τὸ ἀσθενὲς ἐν τοῖς
ἐγγυτέρω, καὶ λόγον ἔγνως τὸ γνῶναι τὰ ὑπὲρ λόγον, ἵνα
μὴ παντελῶς ἐπίγειος ἦς ἢ περίγειος, ἀγνοῶν καὶ αὐτὸ
τοῦτο, τὴν ἄγνοιαν.</p><lb n="20"/></div></div></body></text></TEI>