Κοινὸν μὲν ἔχουϲιν αἱ κτητικαὶ ἀντωνυμίαι πρὸϲ τὰ κτητικὰ ὀνόματα Argvm. 1 Personis variantibus verborum fines, initia pronominun mutantur. Cuius rei haec est causa. Pronomina necesse est uti casibus, qui suapte natura. fines eorum sibi vindicarunt; nihil igitur ad personas siguificandas superest praeter initia. — 13 Verba autem, ut in quibus unus nominativus insit, nihil obstat quominus ad indicandas personas varient exitus, cum de casu non dubitetur 17 Ut personalium, ita possessivorum duales pluralesque complures personas complectuntur; et in prima quidem etiam secundam vel etiam tertiam continent. — 21 ln possessivis et pronominibus et nominibus possessio subauditur; inest et possessoris et possessionis persona; pro iis substituitur genetivus possessoris cum possessione. His vero rebus inter se differunt: 1) quod pronomina quemlibet possessorem, nomina interdum certum quendam indicant 2) quod in nominibus possessivis semper duae insunt tertiae personae, in pronominibus non semper; 3) quod in possessivis ab appellativis ductis, quot sint possessores, ignoratur, non ignoratur in pronominibus, Txstim. 21 Prisc. XII 20 588, 16 Commune habent possessiva pronomina cum possessius nominibus, quod in utrisque possessio subauditur, quod binae intellegunttur personae, quod in genetivos primitivorum similiter resolvumtur cun possessione; non commune, quod pronomina possessiva omnis sunt communic possessoris, nomina vero possessiva non omnis . ., et quod nomina tertiae intellequntur personae, nisi adiungantur verbis sustantivis vel vocativis, pronomina vero et primae et secundae inveniumtur personae. dubitatur numerus possessoris in nominibus possessivis, quae ab appellativis derivantur, . . i pronominibus vero non . . . possessiva nomina ascendentibus non solent adiungi, ut ‘Hectoreus pater’ non dicimus, ‘frater’ vero vel ‘servus’ dicimus; pronomina vero adiunquntur, ut ‘meus pater’. Discr. script. 7. διηλλαξεν A | 11. ἀλλὰ μὴν] fol. 190 v. | o (non ουντο, ut b in var. loct. refert), quod charta a bibliopesa membranae illita est, in fine vocis εκινουντο non cernitur in A | 12 vocis πτῶϲιν nihil videtur praeter vestigium π litterae in A | 15. ακολυτωϲ A 18. καὶ δευτέρου RSkrzeczka, ἢ δευτέρου Ab | 20. ϲόϲ b, η ϲοϲ sed η delet A B τὴν ἐν ἀμφοτέροιϲ κτῆϲιν ὑπακουομένην, τὴν τῶν διϲϲῶν προϲώπων ἔννοιαν, τὸ εἰϲ γενικὰϲ ἀναλύεϲθαι μετὰ τοῦ κτήματοϲ· οὐ κοινὰ δέ, καθὸ αἱ ἀντωνυμίαι κοιναὶ παντὸϲ κτήτορόϲ εἰϲι, τὰ δὲ κτητικὰ ἰδιάζει κατὰ τὸν κτήτορα ἔϲθ’ ὅτε. τὸ μὲν γὰρ ἐμόϲ, ϲόϲ κοινὸν ἐπὶ πάντων, τὸ δὲ Ἑκτόρειοϲ ἴδιον· ἐπὶ γὰρ μόνου Ἕκτοροϲ. ῷ τρόπῳ διαφέρει καὶ τὸ Ἰλιόθεν τοῦ ἄλλοθεν· τὸ μὲν ἐκ τόπου μετὰ ἰδιότητοϲ, τὸ δὲ κοινὸν παντὸϲ τόπου. Πάντοτε ἐν δυϲὶ τρίτοιϲ τὰ κτητικὰ C νοεῖται, αἱ δὲ ἀντωνυμίαι οὐ πάντοτε, ὡϲ ἐδείχθη. — Κατὰ τὸν κτήτορα ἀμφιβάλλεται ὁ ἀριθμὸϲ ἐν προϲηγορικοῖϲ, ἀνθρώπεια ἴχνη, πότερον ἑνὸϲ ἢ πλειόνων· αἱ δὲ ἀντωνυμίαι οὔποτε. αἴτιον δὲ οὐκ ἄλλο ἐϲτὶ τῆϲ ἀμφιβολίαϲ ἢ τὸ τέλοϲ τοῦ ὀνόματοϲ, δι’ οὐ τὸν ἀριθμὸν καταλαμβανόμεθα, ὅπερ κατὰ παραγωγὴν τοῦ κτητικοῦ παραφθείρεται. ὅτε μὲν γάρ ἐϲτιν ὑόϲ ἢ ὑῶν, νοεῖται ὁ ἀριθμόϲ, ἐπὶ δὲ τοῦ 131 A ὕειαι ἢ βόειαι ϲάρκεϲ οὐκέτι. αἱ μέντοι ἀντωνυμίαι, κατὰ ἀριθμὸν θέματα οὖϲαι, οὐκέτι ἀμφιβολίαν ἐνεποίουν· οὐδὲ γὰρ ἀπὸ τῶν αὐτῶν ϲυλλαβῶν ἤρχοντο. διὰ τοῦτο ἀπὸ τῆϲ ἐμοῦ γενικῆϲ ἑνικῶϲ παρελαμβάνετο ἡ ἐμόϲ, καὶ ἔτι νῶιν νωίτεροϲ δυικῶϲ κατὰ τὸν κτήτορα, καὶ. ἔτι πληθυντικῶϲ ἡμῶν ἡμέτεροϲ. ἐπεὶ δὲ τὰ κύρια ἑνικῶϲ πάντοτε νοεῖται, εἴγε ἰδίαν ποιότητα ϲημαίνει, ὀρθῶϲ οὐδὲ τὰ ἀπ’ αὐτῶν κτητικὰ ἐπὶ πλήθουϲ νοεῖται, λέγω δὲ τὸ Ἑκτόρειοϲ καὶ τὰ παραπλήϲια. B . Κάκεῖνο δὲ διαφέρουϲιν, ἡ ἀϲύνηθεϲ τῷ μὲν Αἰάντειοϲ τὸ πατήρ ἐπιφέρειν, παῖϲ δὲ ἢ ἀδελφόϲ, τῷ δὲ ἐμόϲ καὶ ϲόϲ. Ὅν τρόπον τὰ εἰϲ οϲ λήγοντα τριγενῆ ὀνόματα εἰϲ τὰ γένη καὶ τοὺϲ ἀριθμοὺϲ καὶ τὰϲ πτώϲειϲ μεταϲχηματίζεται, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ αἱ κτητικαὶ τῶν ἀντωνυμιῶν κατὰ τὸ τέλοϲ ϲχηματίζονται κατὰ πᾶν πρόϲωπον. ὡϲ γὰρ τὸ καλόϲ, οὕτω καὶ τὸ ἐμόϲ καὶ ϲόϲ καὶ ὅϲ, κατὰ C τὸ ἐντὸϲ ἑνικῶϲ νοούμεναι, καὶ ὡϲ τὸ ὁϲιώτεροϲ, οὕτω καὶ τὸ νωίτεροϲ καὶ ϲφωίτεροϲ, δυϊκῶϲ κατὰ τὸ ἐντὸϲ νοούμεναι (ὑπὲρ γὰρ τῆϲ τοῦ τρίτου ἐκλείψεωϲ εἴρηται)· καὶ ἔτι ὡϲ τὸ χαριέϲτατοϲ, οὕτω καὶ τὸ ἡμέτεροϲ, ὑμέτεροϲ, πληθυντικῶϲ κατὰ τὸν κτήτορα νοούμεναι. Ἡ τεόϲ Δωρικὴ τῇ ϲόϲ ὁμωνυμεῖ. καὶ κοινῶϲ μέν πού φηϲιν ὁ ποιητὴϲ Arovm. 18 neque in possessivis a propriis nominibus ductis. — 22 Ut adiectiva in οϲ trium terminationum, ita possessiva peI genera, numeros, casus flectuntur. — 31 Possessiva singillatim percensentur. Discr. script. 1. δυϲϲων —A | 3. κτήτορόϲ RSkrzeczka, κτήματόϲ Ab | εἰϲιν A | 8 — 9. κτητωρα A | 10. ουπωτε A | 11. εϲτιν A | 12. παραγωγὴν τοῦ Ab, scr. fortasse παραγωγὴν τὴν τοῦ’ b in var. lect. | 13. ἐπὶ δὲ b, οπου δε A 16. γενικῆϲ ἑνικῶϲ RSchneider, γενικηϲ A, ἑνικῶϲ b | 19. οὐδὲ adiecit b in var. lect., om. A et b in textu | 20. παραπλήϲια] fol. 191 r. | 21. κακεινο A, κἀκείνῳ b | 21 —22. ἐπιφέρειν, παῖϲ δὲ ἢ ἀδελφόϲ RSkrzeczka, ἐπιφέρειν ἢ ἀδελφόϲ Ab, ‘aliam scripturam expressit Priscianus’ b in var. lect. | 24. τὰϲ πτώϲειϲ b, τα γενηA | 29. χαριέϲτατοϲ b, χαριεϲτεροϲ A | 31. inscripto περι τηϲ τεόϲ A | ομονυμει A ϲὸϲ δέ που ἔκφυγε κῆραϲ ἀδελφεόϲ (δ 512), Δωρικῶϲ δὲ τὸ 135 A πατὴρ τεόϲ (π 188) καὶ ἔτι τὰ ἀπ᾿ αὐτῆϲ, τεὰ ἅρματα καὶ τεὼ ἵππω (Ε 237). καὶ παρ᾿ Αἰολεῦϲιν. Ἀλκαῖοϲ ἐν πρώτῳ· τὸ δ᾿ ἔργον ἀγήϲαιτο τέα κόρα (fr. 57 Ahrens, 14 Bergk3)· καὶ οἴκω τε περ ϲῶ καίπερ ἀτιμίαιϲ (fr. Alc. 93 Abrens, 74 Bergk3), ὁ αὐτὸϲ κοινῷ ἔθει Ἐπὶ ταύτηϲ τῆϲ λέξεωϲ Βοιωτοὶ μεταβάλλουϲι τὸ ε εἰϲ ῑ, καθότι καὶ τὸ θεόϲ θιόϲ. Εἴρηται ὡϲ ϲυναλειφθεῖϲα, τεύϲ, όξυτόνωϲ B λέγεται. Ἡ ὅϲ καὶ ἑόϲ διϲυλλάβωϲ λέγεται. ἐν οἷϲ ἀμφίβολον κἀκεῖνο, πότερον διὰ τοῦ θ, ὡϲ Ἀρίϲταρχοϲ, ὅθ᾿ ἑὸϲ δόμοϲ ἀμφεκάλυψεν (ο 118), ἢ διὰ τοῦ τ, ὅτε ὅϲ δόμοϲ· καὶ γὰρ τὰϲ πλαγίουϲ διττῶϲ ἔϲτιν εὑρέϲθαι, ἀλλ᾿ οὐδ᾿, ἀχνύμενόϲ περ, ἑοῦ (N 419) ἡ δ᾿ ὅτε δὴ οὐ πατρὸϲ (η 3) C κὰδ δ᾿ ἐν Ἀθήνῃϲ εἶϲεν, ἑῷ (8 549) καὶ οὕνεκ᾿ ἄρ᾿ οὐχ ῷ πατρί Φν 265), καὶ αὐτὰρ Ἀχιλλεὺϲ κλαῖεν ἑὸν πατέρα (Ω 511)· ὃν καὶ Ὀδυϲϲῆοϲ φθῖϲαι γόνον (δ 741). καὶ ἐπὶ τῶν θηλυκῶν καὶ οὐδετέρων, Ζεὺϲ δὲ πρὸϲ ὃν λέχοϲ ἤι᾿  (A 609)· ἥν ἄτην ὀχέων (φ 302), 136 A καὶ μεθ᾿ ἑὸν βέλοϲ (N 513)· καὶ ἐπὶ πληθυντικῶν· ARGVM. 1 Possessiva secundae personae; nominativus singularis. — 3 Τεόϲ forma et dorica et Homerica; aeolica τέοϲ, boeotica τιόϲ et τεύϲ τεύϲ personale sit τεῦϲ) 13 Nominativus tertiae. Ὅϲ et ἑόϲ promiscue apud homerum leguntur. DISCR. SCRIPT. 5. τἑ᾿ Homerus vulg. | 7. δ᾿ ἑργον Ab HLAhrens ThHergk. Fἐργον FWSchneidewin | ἀγήϲαιτο FJBast HLAhrens ThBergk, ἁγήϲατο Ab, | τέα HLAhrens ThBergk, τεὰ b | 9. οἴκω τε περ ϲῶ FJBast HLAhrens ThBergk, οἱκῳ τε περ ϲῷ Ab | καίπερ ἀτιμίαϲ Ab HLAhrens, καὶ περ’ ἀτιμίαϲ ThBergk | 10. τῆϲ λέξεωϲ b, τηϲδε ληξεωϲ A | μεταβαλλουϲιν A | 11. καθοτι A, καθὸ b | ϲυναληφθειϲα A 13. inscriptio περι τηϲ οϲ A maiusc. | 14. τ in ποτερον ex π factum ab Ax | 17. οτ᾿ εοϲ A | 21. ηϲεν εω A 25. πατέρ᾿ Homerus vulg. 26. οδυϲϲηοϲ A, η ex εω factum ab Ax | 28. ῆι᾿ Homerus, ῇει b, ειη A ἢ ἑοὶ αὐτοῦ θῆτέϲ τε δμῶέϲ τε (δ 643). Κἀκεῖνο δὲ δύναται ὀρθὴν πληθυντικὴν ϲημαίνειν, εἰ κατ’ ὀρθὸν τόνον ἀναγνοίημεν, οἱ δὲ οἱ ἐβλάφθηϲαν (δ 643). B Οὐ πιθανὸν τὸ λέγειν, ὡϲ οὐ πεπλεονάκει τὸ ε ἐν τῇ ἑόϲ, ἀπὸ μέντοι τῆϲ ἕο Ἰακῆϲ παρῆκτο. Τί οὖν οὐχὶ καὶ ἀπὸ τῆϲ ἐμέο καὶ ϲέο ϲύζυγοι ἐγίνοντο ἐμεόϲ καὶ ϲεόϲ ἄμεινον οὖν λέγειν ὡϲ ἢ πεπλεονάκει τῷ ε, καθὰ καὶ αἱ πρωτότυποι πολλάκιϲ, ἢ ἀπὸ τῆϲ τεόϲ Δωρικῆϲ ἀπετελέϲθη, ἐπεὶ ἀδύνατον τὰ τρίτα τῶν δευτέρων πλεονοϲυλλαβεῖν.