ὅταν δὲ ἤδη παρηβήσῃ καὶ ἡ τῶν παθῶν παλμώδης νόσος χαλάσῃ, καθάπερ νηνεμίας ἐπιγενομένης, 1 τῷ] τὸ MAG 2 ἔχθες Pap, ἐκχθὲς (sic) U: χθὲς ceteri καὶ] ἢ UFL2 5 ὀχυροῦ FH corr. τῶν ἐπιστήμης Pap UF: τῶν ἐντὸς ἐπιστήμης ceteri; τῶν ἐν ταῖς ἐπιστήμαις coni. Mang., τῶν ἐκ τῆς ἐπιστήμης Markland ἐνειλημμένων G 6 ἔχεσθαι D τὴν τῶν UFD: θνητων Pap, τῶν om. MAGHP 7 εὐλόγων Pap UFD: ἐκ λόγων ceteri μυθοπορίαν AGHP χαίρειν ἐῶντι Pap UFD: χαίρειν εἰπόντι L2, ἀποτρεψαμένω ceteri 10 ὁ om. UF 11 γὰρ] μὲν γὰρ UF 12 ἔτ’ om. UF ἄχρι Pap ἡλικίαν Pap 13 τῶν παθῶν om. F σβέσῃ MGHP: σβεσθῇ Pap UF, σβέσοι Α, σβέσειν L, σβέσειε v 15 συναύξουσι MAUF, συνάξουσιν Pap: συναυξάνουσιν GHP τιτθαὶ UF, τιθθαι Pap: τιτθοὶ Η, τιθασοὶ MGP, τιθασσοὶ Α παιδαγωγοὶ] διαγωγὴ Η καὶ ἔθων Pap: δι’ ἐθῶν codd. 16 ἀσεβεία Pap UFL2: ἀδικίας ceteri 17 εἰσηγήσεις καὶ θέσεις Pap UF: εἰσηγήσεσιν (om. καὶ θέσεις) ceteri 6 — 7 D R fol. 72v Φίλωνος ἐκ τοῦ περὶ γενέσεως Ἄβελ: τῷ θεοῦ θεραπευτῇ — χαίρειν ἐῶντι. 8 sqq. Ambros. de Cain et Ahel I 3, 11 . . . innocentia enim tempore posterior est quam malitia et quadam suppar aetate, sed meritorum uobilitate antiquior. . . . ubi ergo generatio exprimitur, praeveniat Cain, ubi disciplinarum fit praedicatio, praecurrat Abel. adolescentiam igitur et ipsam in exordiis iuventutem variarum illecebris passionum fervere quis abnuat, sed ubi maturior aetas successerit tamquam pubescentis lasciviae tempestate discussa, tranquillitatem refundi et in quosdam portus quietos lassae animae navigium subducere? ἄρχεταί τις γαλήνην ἄγειν ὀψὲ καὶ μόλις βεβαιότητι ἀρετῆς ἱδρυθείς, ἣ τὸν ἐπάλληλον καὶ συνεχῆ σεισμόν, βαρύτατον κακὸν ψυχῆς, ἐπράυνεν. οὕτως μὲν δὴ τὰ χρόνου πρεσβεῖα οἴσεται κακία, τὰ δὲ ἀξιώματος καὶ τιμῆς καὶ εὐκλείας ἡ ἀρετή. πιστὸς δὲ τούτου μάρτυς ὁ νομοθέτης αὐτός· τὸν γὰρ ἀφροσύνης ἐπώνυμον Ἠσαῦ εἰσαγαγὼν χρόνῳ πρεσβύτερον τῷ γενέσει μὲν νεωτέρῳ ἐπωνύμῳ δὲ ἀσκήσεως τῶν καλῶν Ἰακὼβ χαρίζεται τὰ πρεσβεῖα· ὁ δὲ οὐ πρότερον αὐτὰ φέρεσθαι διαγνώσεται, ἢ καθάπερ ἐν ἀγῶνι τὸν ἀντίπαλον ἀπειπεῖν χεῖρας ὑπ’ ἀσθενείας καθέντα καὶ τὰ βραβεῖα καὶ τὸν στέφανον παραχωρῆσαι τῷ πόλεμον ἄσπονδον καὶ ἀκήρυκτον πρὸς τὰ πάθη πεποιημένῳ· „ἀπέδοτο“ γάρ φησι „τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακώβ„ (Gen. 25,33), ὁμολογήσας ἄντικρυς, ὅτι τὰ δυνάμει πρῶτα καὶ κατ’ ἀρετὴν τίμια φαύλου μέν ἐστιν οὐδενός, μόνου δὲ τοῦ σοφίας ἐραστοῦ, καθάπερ καὶ αὐλὸς καὶ λύρα καὶ τὰ ἄλλα μουσικῆς ὄργανα μόνου τοῦ μουσικοῦ. περὶ δὲ τοῦ δόγματος τούτου καὶ νόμον ἀναγράφει πάνυ καλῶς καὶ συμφερόντως τιθείς. ἔχει 1 αρχεσεται Pap καὶ om. Pap U μογεις Pap ἀρετὴ Α ἱδρυνθείς FH 3 τὰ τοῦ χρόνου U δ’ AF 4 εὐκλείας] εὐλαβείας G 5. 6 πρεσβύτατον HPL1 7 δ’ UF 9 καθέντα] καταθέντα Η καὶ τὰ] τά τε UF 10 ἄσπενδον Α ἀπέδετο Pap 11 φησιν Pap 12 κατ’ ἀρετὴν Pap UF: τὰ ἀρετῆς ceteri μέν ἐστι Pap U, μὲν ἔστ’ F: ἐστιν oin. ceteri 13 καὶ αὐλὸς Pap UF: καὶ om. ceteri ταλλλα (sic) Pap 15 πάνυ καλῶς] παγκαλως Pap τιθείς Pap UF: τεθειμένον ceteri ἔχει δὲ ὧδε om. MAGHP 3 sqq. ilnd. 14, 12 Ne ergo dubites talibus naturae admonitus exemplis, quod malitia praecedat tempore, sed iuvenculescat infirmitate: habet illa aetatis stipendium, virtus autem praerogativam gloriae, qua plerumque iusto cedit iniquus. cuius rei testis est fidelis divina Scriptura, quae docet Esau cognomine stultitiae virum cessisse patienter primatus suos fratri suo lacob, ita ut diceret: ut quid mihi primatus? sed quos iste postbabuit, hos vir cognomento exercitationis praeditus quaesivit mereri. nonne tibi videtur Esau tamquam in agone victus et propriae meutis iafirmitate imparem se existimans cessisse victori coronam, quem videbat nullis passionum illecebris inflecti, quarum ipse pulverera sustinere non poterat? ut quid mihi, inquit, primatus? apud ignavos enim nulla sunt insignia virtutis, apud sapientes prima habentur; studia enim virtutis quaedam instrumenta sunt: itaque sicut bellator sine armis esse non potest, ita nec sinc exercitatione virtus. 14 sqq. ibid. § iS Docet hoc sermo legis, sicut scriptum inveninius: Si fuerint, inquit, uni homini duae uxores, una earum dilecta et altera odibilis, et pepererint ei ambae filios dilecta et odibilis et primitivus fuerit filius mulieris odibilis: qua die heredes reliquerit filios in substantia sua, non poterit primatum dare filio mulieris dilectae omittens filiura odibilis, sed primitivum filium odibilis cognoscet dare illi dotem (dupla?) ex omnibus quae inveniuntur δὲ ὧδε· „ἐὰν γένωνται ἀνθρώπῳ δύο γυναῖκες, μία αὐτῶν ἠγαπημένη καὶ μία μισουμένη, καὶ τέκωσιν αὐτῷ ἡ ἠγαπημένη καὶ ἡ μισουμένη καὶ γένηται ὁ υἱὸς τῆς μισουμένης πρωτότοκος, καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ, ᾗ ἂν κληροδοτῇ τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ, οὐ δυνήσεται πρωτοτοκεῦσαι τῷ υἱῷ τῆς ἠγαπημένης ὑπεριδὼν τὸν υἱὸν τῆς μισουμένης τὸν πρωτότοκον, ἀλλὰ τὸν πρωτότοκον υἱὸν τῆς μισουμένης ἐπιγνώσεται δοῦναι αὐτῷ διπλᾶ ἀπὸ πάντων ὧν ἂν εὑρεθῇ αὐτῷ, ὅτι οὗτός ἐστιν ἀρχὴ τέκνων αὐτοῦ καὶ τούτῳ καθήκει τὰ πρωτοτόκια“ (Deut. 21, 15 — 17). ἐπίγνωθι, ὦ ψυχή, καὶ γνώρισον, τίς ἐστιν ἡ μισουμένη καὶ τίς ὁ τῆς μισουμένης υἱός, καὶ εὐθὺς αἰσθήσῃ, ὅτι ἄλλῳ μὲν οὐδενί, μόνῳ δὲ τούτῳ καθήκει τὰ πρεσβεῖα. δύο γὰρ ἡμῶν ἑκάστῳ συνοικοῦσι γυναῖκες ἐχθραὶ καὶ δυσμενεῖς ἀλλήλαις, τῶν ζηλοτυπίας τὸν ψυχικὸν οἶκον ἀναπιμπλᾶσαι φιλονεικιῶν· τούτων τὴν μὲν ἑτέραν ἀγαπῶμεν χειροήθη καὶ τιθασὸν καὶ φιλτάτην καὶ οἰκειοτάτην αὑτοῖς νομίζοντες, καλεῖται δὲ ἡδονή· τὴν δὲ ἑτέραν ἐχθαίρομεν ἀτίθασον ἀνήμερον ἐξηγριωμένην πολεμιωτάτην ἡγούμενοι, ὄνομα δὲ [καὶ] ταύτης ἐστὶν ἀρετή. 1 ἐὰν Pap UF: ἐὰν δὲ ceteri ἀνθρώπω Pap UF: τῶ ἀνθρώπω ceteri μία UF: ἡ μία ceteri 2 καὶ μία Pap UF: καὶ ἡ μία ceteri αὐτῶν post καὶ μία add. UF 3 ὁ om. MAP ὁ πρωτότοκος τῆς μισουμένης transp. UF ἐν om. UF 4 κατακληροδοτεῖ Α, κατακληρονομῆ UF τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ UF: τὰ ὑπάρχοντα τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ ceteri 6 τὸν πρωτότοκον — μισουμένης om. F ἀλλὰ τὸν πρωτότοκον υἱὸν τῆς μισουμένης Pap MAG: ἀλλὰ τὸν πρωτότοκον τὼ τῆς μισουμένης U, ἀλλὰ τὸν υἱὸν τῆς μισουμένης τὸν πρωτότοκον HP 7 ἀπὸ πάντων] ἁπάντων Η ἄν om. F 8 αὐτῶ Pap UF καθῆκε Mang. πρωτοτόκεια Pap Η υἱός om. MAGHP αἰσθήσει Pap 11 ὑμῶν Α2 συνοικοῦσιν Pap, om. Α1 12 ψυχικὸν] τῆς ψυχῆς G2 13 αναπιπλασαι Pap, ἀναπιμπλῶσαι A2B φιλονικιῶν Pap, φιλονεικῶν F 14 χειροήθει Α1 τιθασσὸν AGUF αὐτοῖς UFPi, αὐτῶ G2, αὐτὴν A2BH2P2 15 τὴν δ’ ABG2H2P2U εχθαιρορεν Pap: ἐχθρόνομον Α2Β, ἐχθραίνομεν ceteri ἀτίθασον Pap HP : ἀτίθασσον ceteri 16 καὶ seclusit Wendl. ταὐτὴ MA1G1H1P1 ἡ ἀρετή U ei, quia ipse initium filiorum eius est et ipsi debentur primitiae. quam profunda latent mysteriorum secreta in litteris! recognosce, anima, partus tuos et odibilis istius mulieris quaere mysterium: intra te ea invenies, si requiras. repete cogitationes, relege sensus tuos, et cui primitiae debeantur agnosces. duae enim mulieres unicuique nostrum cobabitant inimicitiis ac discordiis dissidentes, velut quibnsdam zelotypiae contentionibus nostrae replentes animae domum. una earum nobis suavitati et amori est, blanda conciliatrix gratiae, quae vocatur voluptas: hanc nobis opinamur sociam ac domesticam; iliam alteram immitem asperam feram credimus, cui nomen virtus est. ἡ μὲν οὖν προσέρχεται πόρνης καὶ χαμαιτύπης τὸν τρόπον τεθρυμμένη,