προσφάγιον1
προσφάγιον (A)[ᾰ],
A). = ὄψον 1.1 , Ev.Jo. 21.5 , , 325 PLond. ined. 2687 (iv A.D.); ἄρτον ἕνα καὶ π. POxy. 498.33 (ii A.D.), cf. 736.89 , 739.10 (i B.C. /i A.D.): metaph., of an illicit commission or agio, τὸ καλούμενον παρ’ αὐτοῖς π. OGI 484.26 (Pergam.).